Úgy hozta az élet, hogy idén kicsit több időt fogok eltölteni Törökországban. Azt nem mondanám, hogy eddigi életem a legpraktikusabb döntése volt, de úgy éreztem, hogy most ezt kell tennem. Néha muszáj kicsit a szívünkre is hallgatni, nem igaz?
Azonban kipattant a fejemből egy gondolat, hogy amíg el nem kezdődik a szezon, addig megpróbálom hasznosan eltölteni az időmet, és igyekszem felfedezni az Alanya városa által kínált szépségeket és látnivalókat.
Ez a gondolat annyira belelkesített, hogy meg is terveztem az első kirándulást és a csütörtöki napomat eszerint is töltöttem el.
Alanyáról tudni kell, hogy 90%-ban a turizmusra épül, és a legnagyobb élet nyáron tölti meg a várost, továbbá a téli-tavaszi időszakban minden itteni lakos az elkövetkezendő szezonra készül.
Alapvetően amikor valaki Alanyába foglal magának szállást, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a központban fog elhelyezkedni, ugyanis egészen Okurcalartól, Mahmutlarig húzódik az üdülőterület(legalábbis ez a rész a legkedveltebb). Alanya régiójába tartoznak ezek a települések is, ami 45 km-t foglal magába. Ezeken a kintebbi területeken helyezkednek el a monumentális 5*-os szállodák, és a központban a kisebb, ugyanakkor szintén jó minőségű hotelek (persze vannak félpanziós opciók is, illetve apartmanok, airbnb-k, stb.)
A Földközi-tenger partján húzódik végig a régió, ezért is olyan népszerű a turisták körében. A központ gyalogosan tökéletesen bejárható, azonban a külső területek elérésére elengedhetetlen valamilyen közlekedési eszköz használata.
Na már most az én elképzelésem az, hogy bemutassam azokat a helyeket, amelyek kevesebb költségvetésből is bejárhatóak a hétköznapi emberek számára, vagy azoknak, akik inkább egyedül fedeznék fel a világot, mint ahogy én is tettem már párszor életemben. Persze szerintem sok esetben nagyon hasznos egy utazási iroda szolgáltatásait igénybe venni.
Szóval az első napom célpontja a legtriviálisabb, és a legkönnyebben megközelíthető látnivaló volt a központtól, nem beszélve arról, hogy a legnépszerűbb is.
Mi most jelenleg egy kicsit fentebbi részen lakunk Cikcilliben, de innen is 25 perc sétára található a tengerpart. Én ebben az esetben gyalog közlekedtem mindenhova, így a nap végére 14 km-rel zártam a kiruccanásomat, de ha valaki a központban foglal szállást, akkor nem kell ekkora távolságokat bejárnia ehhez az útvonalhoz.
Befelé haladva az Atatürk bulváron, egy óriási szobor található Mustafa Kemal Atatürkről, aki megalapította a köztársaságot Törökországban 1923-ban. Szinte mondhatjuk azt, hogy jelentős kultuszt von maga köré a törökök meghatározó részénél.
Ezután tovább sétáltam a fentebb említett Atatürk bulváron, amelyen sorra helyezkednek el az éttermek, üzletek, bazárok, minden tulajdonképpen, amire egy nyaraló turistának szüksége lehet. Egészen a Kleopatra part végéig mendegéltem, ami szinte sivatagi homokhoz hasonló strandjáról híres. Elméletileg Marcus Antonius ajándékozta feleségének, Kleopatranak esküvői ajándékként Alanya városát, és innen kapta a nevét a part az egyiptomi uralkodónőről.
Ehhez azért meglehetősen sokat tesznek hozzá a vállalkozók, akik ezeket a tengerparti bárokat üzemeltetik, ugyanis sokan átszitálják a homokot, hogy kevesebb kavics, szennyeződés legyen, és minél finomabb homokon sétálhassanak az ide látogatók. De hát a turistákért mindent, nem igaz?
Ezután megálltam egyet kávézni a várhoz vezető úton, itt is gyönyörű parkok, játszóterek, ill. kedi-evi (macskaház) van a kóbor cicáknak. Sokan azt gondolják, hogy istenítik őket a törökök, pedig csak szimplán szeretik őket, olyan szép megtermett macskák vannak, hogy úgy néznek ki, mintha egy szerető családtól szöktek volna el.
Majd igénybe vettem a Teleferik nevezetű felvonót, ami mindennap 9:30-20:00-ig nyitva áll. Egy irányba 130(2380 Ft), oda-vissza 140 török líra (2563 Ft). Én csak felfelé vásároltam a jegyemet, mert szerettem volna lesétálni a hegyoldalról. Egyszer mindenképpen megéri a libegőzés, mert lélegzetelállító a táj ebből a szögből is. Az egyik oldalon a tenger, a másikon pedig az egymás hegyén-hátán sorakozó épületek tömkelege.
Felérkezve, még nagyjából 1-1,5 km megtétele szükséges, hogy elérkezzünk a várhoz, de szépen ki van építve az útvonal. Egyébként a várhoz szintén fel lehet jutni gyalog, busszal (1, 40, 50-es számúak), valamint autóval, vagy taxival, (a turistáknak mindig érdemes megbeszélni az árat előre a sofőrrel, mert előszeretettel kerítenek felfelé, valamint hasznos, ha van nálunk aprópénz, ugyanis a visszaadás sem az erősségük sokszor.)
A várhoz is tartozik belépő, ennek az ára 65 TL (1190 Ft), 8:00-16:30-ig engedig be az utolsó látogatókat, egyébként 17:00-kor zár be.
A várfal 6,5 km-en keresztül húzódik a hegy oldalán, elvileg a világ legnagyobb vára az Alanya kalesi. Többnyire romok maradtak meg belőle, ahogyan a történelmével kapcsolatban is csak néhány részlet világos. Kyr Vart a keresztény dinasztia egyik tagja volt, és 1221-ben I. Alaadin Keykubad elfoglalta tőle az alanyai várat, ahol később palotát építtetett.
A kilátás persze innen is leírhatatlan módon tárulkozik elénk. Úgy fújt a szél, hogy egészen a csontjaim közé hatolt, kicsit ilyen testen kívüli élmény társult hozzá, mintha egy Bizánc-kori udvarhölgyként ábrándoztam volna a lovagomról a morajló tenger kékségében elmélyülve.
Itt fent található a Süleyman dzsámi, régi épületek maradtak fent, néhol éttermekké alakították át őket, árusok itt-ott húzódtak az utcán elszórva. A hegyoldalon kecskék csemegéztek, és tyúkok kapirgáltak az árnyékban.
Most a tavasz nagyon szeles, viszont a napon kellemes, jó idő van, de azért ajánlom a széldzseki használatát. Nyáron viszont inkább a korai, vagy a kései órákban ésszerűbb fellátogatni, különben nagy az esély egy finom hőguta megszerzésére.
Miután kicsodálkoztam magamat és felmásztam minden lehetséges pontra, elindultam a lefelé vezető úton, azonban egy kereszteződésben találtam magamat kis idő után.
Tudjátok, van a mesékben, amikor a főhős előtt is kettéágazik az út, és biztosak lehetünk benne, hogy a legnehezebbet fogja választani. Na, ez velem is így történt.
Sziklatörmelékeken haladtam lefelé, és itt már minden lépés úgy fájt, mintha kínoztak volna, hogy mondjak el mindent, amit tudok, és olyan elhagyatott épületek árnyéka alatt toltam magamat lefelé, hogy azt hittem, valaki félholtan kiugrik a várvédők közül, és a fejemet veszi.
De így még izgalmasabb út van mögöttem. Majd végül leértem a kikötőhöz, de előtte még megcsodáltam a Vörös tornyot (Kizil kule) felülről, ide már nem volt lelkierőm felmászni, de majd egy nap erre is sort kerítek.
Nagy nehezen pedig visszaérkeztem a kedvenc tengerparti báromhoz, az Alanya Beach Nr. 6-hez, amiről majd a későbbiekben szintén beszámolok, ha érdekel titeket, hol lehet igazán nyugodt strandolós napot eltölteni.
Ez nagyjából egy 5 órás program volt nekem, de hangsúlyozom, ehhez nem kell a legtöbb esetben ennyit sétálni, de én ilyen mazochista vagyok na, nincs mit tenni.
Miközben írom ezt a bejegyzést, rájöttem, hogy a Damlatas barlangot meg elfelejtettem lecsekkolni, de ez is beleépíthető az útvonalba, majd oda is elviszlek titeket.
Ha érdekelnek további utazási akcióim, kövess be tiktokon, instagramon és a Töröküljlemellém facebook oldal is legyen a kedvenceid között.
Na puszi!
Utolsó kommentek