Hát nagyon úgy néz ki, hogy holnap megállíthatatlanul felszállok az Istanbuli repülőre, ahol négy óra várakozás után elindulunk Bodrumba, projektünk színhelyére.
Meg kell hagyni, ez a csomagolás korántsem volt olyan egyszerű, mint képzeltem. Azért másfél hónapra becsomagolni, cakkumpakk 28kgal, az nem semmi, de tényleg. Főleg egy lánynak.
Mert, hogy még egy igényesebb fiú is megoldja a heti 5pólót két nadrágot, az alsógatyák ki-be fordítgatását, én addig beleborzongtam a gondolatba is, hogy minden héten ugyanazokban a ruhákban legyek. Hát tuti nem. Úgyhogy kicsit megnehezítettem a sorsom,de azért megéri szerintem.
Úgyhogy holnap délben, már a repülőn fogok ülni. És holnap ilyenkor már a bodrumi ágyamba fogok kidőlni.
Itt hagyok csapot, papot. Ebbe eddig bele se gondoltam. Kint egy teljesen új világ vár rám, vagy mi a fene.
De azt hiszem erre van most szükségem. Kiszakadni innen, az egyetemből, a napjaimból, hogy felkelek, iskolába megyek,tanulok, élek, de közben nem történik semmi igazán. ,,Rázz fel, ha alig élek rázz fel,hogyha félek, rázz fel, szépen kérlek, rázzál végre fel." Csak hogy a Group Therapytól idézzek.
Fel kell, hogy rázzanak, fel kell, hogy rázzam magam. Hát én akkor felrázom magam igazán!
Izgulok-e?
Naná!
Félek-e?
Hogy a viharba ne?
Tudom, hogy milyen lesz?
Igen!
Ferge- most figyelj! TEGES!
Utolsó kommentek